Egy kezdő kerékpáros kálváriája a Bükk-Maratonon.

Egy kezdő kerékpáros kálváriája a Bükk-Maratonon.

Egy kezdő kerékpáros kálváriája a Bükk-Maratonon.

Sziasztok Smile Új vagyok itt a csoportban Varga Csabi (régi kolléga) biztatására kezdtem el bringázni és az ő invitálására kerültem ide is. El nem tudtam képzelni, hogy a bringázás ekkora élmény. Sosem értettem azokat az embereket akik önszántukból sok sok sok kilométert tekernek. Még a futás csak csak amit magam is gyerekkorom óta csinálgattam na de a bringázás? Biggrin Szóval Varga Csabi barátom (remélem nem sértem meg ha barátomnak hívom) útmutatásai alapján tavaly október – november környékén vettem egy belépő szintű MTB-t egy Gepida Sermium Pro-t. Valahol szerencsém volt mert egy olyan színösszeállításban kínálták ami a kutyának nem kellet így az eladó maga vitte le az árat mikor a rendeléskor mondtam neki, hogy ebben a színösszeállításban nem érdekel a canga. De a 109 000 Forintos ajánlatra nem tudtam nemet mondani. A bringát beállítva kaptam meg. Az első pár hónapban alig használtam tehetett erről a rossz idő és a gyámoltalanságom + a rutintalanságom, de aztán elérkezett a tavasz és egyszer csak úgy döntöttem, hogy neki megyek magam a hegyeknek Biggrin Rögtön az első magányos bringa túrám nagyon emlékezetes lett, tavasz volt kellemes idő még inkább télies volt a táj de már ébredezett az erdő köszönhetően a központi csillagunk melegének. Rengeteg vízfolyáson, sáron, dagonyáztam át magam és ereszkedésben is bővelkedett az első utam. Olyan élményt jelentett, hogy azóta minden hétvégén amikor csak tehetem cangára pattanok és irány az Eger közeli Bükk dimbes-dombos részei.

Bocsánat a hosszúra nyúlt bevezetőért Smile

A mostani hétvége is cangázással indult szombat egy laza Eged túra (25km) majd vasárnap Varga Csabival kitekertünk a versenyre „szurkolni” (Törös Zsolt Berta Raimund kerékpáros kollégáknak) na és persze bringás trükköket és felszereléseket „kamillázni” plusz Smile a tónál rétes napok voltak Biggrin

Csabi gyorsan kitalálta menjünk el mi is a mezőny után Biggrin Csak úgy. Végül is miért is ne? Így történt hogy kívülről de mégis belűről megtapasztalhattam milyen is egy „verseny”.

Jól indultunk a mezőny után, tényleg megvolt a tempó előzgettük is a boly végén lévő tagokat, persze mivel én főleg ezen a terepen tekerek most már jó pár hónapja talán a hely-ismert miatt volt egy kis fórom ami igazából annyit jelentett, hogy fejben nagyjából el tudtam képzelni a pályát és nagyjából sejtettem mire számíthatok így talán az erőt is jobban be tudtam osztani mint az akinek teljesen ismeretlen volt a vidék. Így értünk az első visszafordítóhoz ahol szokás szerint megálltam és megmosakodtam a hegyi patakocska kristálytiszta erdei illatú vizében. Egyesek szerint gyógyító hatása van a bőrre így vastagon áztattam a könyökömnél lévő bőrkeményedést Biggrin Ki tudja hátha elmulasztja Biggrin Csabi itt tolt nekem egy fél kókuszos csokirudat amit ezúton is köszönök nem az első eset, hogy cangázás közben hozzám ver némi kalóriát -kösz szépen „papi”-! Smile Természetesen nem a csoki evéssel ért véget a történet és a „csoki” a későbbiekben majd más kontaktusban is meg fog jelenni de nem rohanok annyira előre.

Folytattuk az emelkedőn felfelé „jedisen” szólva éreztem magamban az „erőt” és a hasonlatnál maradva még nagyon is velem volt az „erő”. A domb tetejére felérve jött az első ereszkedés ami viszonylag könnyű terepen ment és igen jó tempóban sorra hagytam el az embereket majd nagy lendülettel érkeztem a Bélkőre vezető emelkedőhöz amit szintén meglepően jó erőben toltam (talán a csoki). Bírtam bírtam de aztán nem bírtam Biggrin Szóval a pihenő pontig egy jó kilométeren toltuk a technikát. Kicsit gáz volt, hogy puhos emberek akikből ki nem nézné az ember simán feltekertek mi meg akik erejünk teljében lévő férfiak vagyunk csak toljuk és toljuk a cangát. A pihenő (itató) előtti 50 méteren felültünk a gépre javítva így az addigra megtépázott ázsiónkon, nem álltunk meg csak szimplán áttekertünk majd megkezdtünk az ismételt ereszkedést. Nagyon jól ment.. de tényleg. Ki is pihentem magam majd az út egy olyan erdei szakaszra vezetett ahol még egyáltalán nem tekertem. Itt kezdődtek a gondok.

Zavart kezdtem érezni az „erőben” ami abban nyilvánult meg, hogy rám-jött az ürítési kényszer, de nem a kis dolog hanem a nagy. Hát próbáltam nem gondolni rá és elterelni a dolgot az ember azért ereszkedés közben csak ne álljon meg „szarni”. Ahogy veszélyesedett a terep egy jobban összerázódott a mezőn és itt már igencsak sok hajmeresztő eset volt, de hál isten sokáig igen jó tempóban sikerült a cangán maradni ekkor még Csabi előtt voltam. Majd egy trükkös résznél kijött Csabi rutinja és egy látványos Forma1-es előzéssel abszolvált engem és további három bringást. Próbáltam vele menni de elképesztő tempót nyomott lefelé, valószínű a srác defektes kicsit mert még védősapka sem volt rajta, én féltem nézni.

Aztán megtörtént a baj. Hepehupás autók és vízmosások által össze vissza töredezett úton a rutintalanságomnak köszönhetően meglehetősen nagyot zanyáltam. Szerencsére nem voltak a közelemben így nem esett rám senki. Rögtön próbáltam vissza ülni de sajnos a lánc leesett és befeszült a hajtókarhoz. Egyszerűen nem bírtam leszedni. Egy Buddha meditációs technikát alkalmaztam -mivel kissé sokkos állapotban- voltam lelassítottam a lélegzetem és próbáltam megnyugodni. Bejött! Egy határozott mozdulattal sikerült a láncot leszednem majd vissza raknom. Mehettem tovább (dicséret a versenyző társaknak egy kedves hölgy rögtön kérdezte nincs-e valami baj). Próbáltam kitisztítani a gondolataimat és felmérni a károkat. Hál isten a bringa felől nem tapasztaltam problémákat ellenben a bal kezem és bal lábam megállíthatatlanul remegett mint valami nagyon súlyos elvonási tüneteket produkáló drogosnál. Nagy probléma volt ez mert a bal kezemmel egyszerűen nem tudtam elég erősen fogni a kormányt a lábammal pedig nem tudtam megfelelő erőt leadni a hajtókarnak. Ismét Buddhista meditáció és jelenlét gyakorlat segített át a helyzeten egy idő után csökkent a remegés és ha nem is úgy mint korábban de tudtam folytatni a versenyt. Jó a rosszban, hogy a taknyolás után teljesen elmúlt az „ürítési” inger. Úgy látszik beszart Biggrin És belátta ez nem a legmegfelelőbb pillanat Biggrin

Immáron papásan összetörve folytattam utam és még mindig jobb volt a tempón mint a körülöttem lévőknek. Egy viszonylag könnyedebb szakasznál egy jó alakú hölgy tekert előttem a biciklis gatyáján átütött a tangája valószínűleg el volt fáradva mert először a jobb kezével engedte el a kormányt majd miután az kinyújtóztatta a ballal is. Hiba volt. A kormány befordult és egy hasonlóan csúnyát fikantott mint én. Megálltam kérdeztem nincs-e valami gond kedvesen rám nézett és azt mondta semmi gond egy kicsit buta volt de úgy érzi megmarad. Azért leszedtem róla a gépet és gondolkodtam rajta, hogy elkérem a telszámát (pláne miután felállt szemből láthatóvá vált, hogy van ott cici és pofás pofi is jó csaj volt na) Biggrin de aztán beláttam mint ahogy a „tojásra” éppúgy az udvarlásra sem alkalmas az erdei versenyzés Biggrin Bár ha egy Casanova lennék akkor....

A történet folytatódik....

Az emelkedőkön még ezután is nagyon jól mentem előztem a bringásokat azonban az utolsó hosszú ereszkedő szakaszra kiszállt belőlem minden bátorság. Nyugdíjasan mentem lefelé és akiket az emelkedően simán leelőztem most sorra vették vissza a pozíciókat. De egyszerűen nem mert nyomni. Nagyon megfogott a korábbi esés az utolsó lejtőn „nyuszi” voltam.
Így érkeztem a célhoz ahol Csabi már majd 20 perce bent volt. Beszélgettünk egy kicsit majd megkerestünk Rajmundot és Zsoltot
(remélem jól írtam őket). Ekkor vettem észre, hogy van egy lassú defektem hátul, így még egy belső csere is történt a rétes zabálás előtt. Itt köszönném meg a tanácsokat Rajmundnak és Zsoltnak. Remélem a közeljövőben lesz alkalmam velük kerékpározni.

Ezek után jött a már említett rétes zabálás és egy utolsó pihenés a haza út előtt. Ami simán aszfalton „békésen” telt Biggrin

Jó volt. Nagyon. Kicsit jobban látom mik a hiányosságaim hol kell sokat fejlődni a bringát merre kell tovább fejleszteni, de igazából ezek nem fontosak. A menet végén olyan volt mintha bedrogoztam volna. Eufória és határtalan boldogság. Ezért tekerek Biggrin Ez valóban egy életérzés amint nem lehet körbeírni a legjobb kifejezés rá a „csend” ez a „mennydörgő hallgatás”.

Köszönet, hogy elolvastátok Biggrin

Hasonló tartalom: 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
By submitting this form, you accept the Mollom privacy policy.