Új hozzászólás

Kezdődhet a telepítés

Alap rendszer telepítése

Lassan belefoghatunk a tényleges telepítésbe, előtte már csak néhány beállítani való maradt. A mirrorselect nevű programmal például a preferált tükörszervereket választhatjuk ki, és írathatjuk bele a make.conf-ba. Ezzel egy egyszerű menüs felületen választhatjuk ki a nekünk megfelelőket, a program kimenete pedig azok a sorok lesznek, amiket a fájlba kell írni, ezt egyből bele is irányítjuk. Ez fogja meghatározni, hogy amikor az emerge paranccsal (ez kb megfelel az apt-get-nek debian alapú, és az urpmi-nek red hat alapú disztróknál) telepíteni akarunk egy csomagot, akkor azt melyik szerverről töltse le. Ajánlott több szervert is kijelölni, hogy elosszuk a terhelést köztük.

$ mirrorselect -i -o >> etc/make.conf

(figyeljünk a dupla kacsacsőrre, mert ha csak egyet írunk, felülcsapjuk az előbb beírt változtatásokat.
Gentoo mirrorselect

Hogy biztosítsuk, hogy az internetelérés biztosan működjön a chroot-olt környezetbe lépésünk után is, az eddig eltárolt névszerverek címeit átmentjük a saját rendszerünkbe.

$ cp -L /etc/resolv.conf etc/

Majd a proc és a dev fájlrendszereket mountoljuk át a saját rendszerünkbe.

$ mount -t proc none proc/
$ mount --rbind /dev dev/

Végre elérkezett a pillanat, hogy chrootoljunk a saját rendszerünkbe, amit három lépésben hajtunk végre. Először a gyökér jegyzéket átrakjuk a /mnt/gentoo-ba. Aztán létrehoztatjuk a környezeti változókat, majd az új környezetet betöltjük a memóriába. A parancsok közül az utolsó opcionális, ezzel a prompt kinézetét változtatjuk meg, hogy ne felejtsük el, hogy chroot-olt környezetben vagyunk.

$ chroot /mnt/gentoo /bin/bash
$ env-update
$ source /etc/profile
$ export PS1="(chroot) $PS1"

Gentoo chroot

Végre otthon érezhetjük magunkat. A berendezés viszont még elég szegényes, szóval még nincs itt az ideje hátradőlni. Először a portage-et szinkronizáljuk, vagyis frissítjük a csomaginformációkat.

$ emerge --sync

Hoppá, a sync végén a portage tájékoztatott, hogy olvasnivaló hírek vannak, ezeket érdemes mindig megnézni, én sem teszek másként.

$ eselect news list

(két hírt listáz ki)

$ eselect news read 1
$ eselect news read 2

A kézikönyv szerint érdemes még beállítani a lokálokat, úgyhogy tegyük meg ezt is. Ehhez a /etc/locale.gen fájlt kell módosítani, aztán lefuttatni a locale-gen scriptet.

$ nano -w /etc/locale.gen

en_GB ISO-8859-1
en_GB.UTF-8 UTF-8
hu_HU ISO-8859-2
hu_HU.UTF-8 UTF-8

$ locale-gen


Gentoo locale-gen

Gentoo chroot next

A kernel fordítás előtt még egy apró tennivalónk maradt: a timezone beállítása.

$ cp /usr/share/zoneinfo/Europe/Budapest /etc/localtime

Kernel konfiguráció

Most már tényleg minden készen áll a kernel "fogadására". A gentoo csomagok formájában rendelkezésre bocsátja a kernel forráskódját, de emlékszem, hogy régebben nem volt így. Mindenesetre itt a parancs, amivel a repóból szedhetjük le.

$ emerge gentoo-sources

Gentoo sources (Linux)

Ez a 2.6.39-es kernelt szedte le, nekem viszont a 3.0.1-re fáj a fogam. Úgyhogy úgy döntök, inkább leszedem kézzel. Links-el felgyaloglok a www.kernel.org-ra, és letöltöm a legutóbbi stabil kernel forrást. Ezután bemegyek a /usr/src jegyzékbe, ide kibontom, és a szimbolikus linket is átirányítom rá.

(Dyra megjegyzése mivel én később csináltam a leírást ezért nálam már a 3.0.6-os kernel jött le az alábbiakat ki is hagyhattam.)

$ cd /usr/src
$ mv /linux-3.0.1.tar.bz2 .
$ tar xvjpf linux-3.0.1.tar.bz2
$ rm -f linux-3.0.1.tar.bz2
$ rm linux
$ ln -s linux-3.0.1/ linux

A kernel beállítását végezhetnénk a genkernel nevű alkalmazással is, amivel állítólag könnyebb, de én mindig a manuális megoldást szoktam választani, ez sem nehéz. Egy egyszerű menüs környezetet fogunk használni a komponensek kiválasztásához.

$ cd linux/
$ make menuconfig

(Dyra megjegyzése cd /usr/src/linux az utvonal ha jó a letöltött kernel.)

Gentoo menuconfig

Hogy miket érdemes kiválasztani, vagy kihagyni, arra nem tudnék általános szabályt mondani. Először is, érdemes pontosan ismerni a hardvert amin dolgozunk, ebben segítségünkre lehet az lspci program (a pciutils csomagban van). Amikre érdemes figyelni:

- válasszuk ki a saját processzorunkat (ebben segít a cat /proc/cpuinfo parancs)
- fordítsuk bele az összes fájlrendszert, amit használunk a rendszeren, persze ne modulként, és a /proc fájlrendszert is
- az USB támogatásról se feledkezzünk meg

Szerintem érdemes végigszaladni az egész listán, és kiszedni, amiről tudjuk, hogy sosem fogjuk használni, és belerakni azt, amit igen (de amiben nem vagyunk biztosak, azt inkább ne bolygassuk). Én belefordítom az ipw2200 drivert is modulként, ez a wifimhez fog kelleni. Ha végeztünk, lépjünk ki, és mentsük el a változtatásokat. Most már csak maga a fordítás maradt hátra.

$ make
$ make modules_install

Gentoo sources ok

Készen áll a kernelünk. Nem kell aggódni, a kernelt bármikor újra lehet forgatni a fenti módon, ha valamit kifelejtettünk belőle. Velem például előfordult, hogy ext2-re formáztam a boot partíciót, a kernelbe viszont nem fordítottam bele a támogatását. A rendszer persze nem boot-olt be, ami elég kellemetlen tud lenni, de egyszerűen meg lehetett oldani: csak el kellett indítani a rendszert a minimal cd-ről, felmountolni a megfelelő partíciót, újrafordítani a kernelt a megfelelő beállítással, és már ment is.
A lefordított kernel most bzImage néven csücsül a lemezen. Ezt bemásoljuk a boot jegyzékbe. Jól meg kell jegyezni, hogy mi lett a neve a fájlnak, mert ezt kell majd beírni a grub konfigurálásánál is.

$ cp arch/i386/boot/bzImage /boot/kernel-3.0.1

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hasonló tartalom: 

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
By submitting this form, you accept the Mollom privacy policy.